Ramon Lull

Könyv az lovagi rendről és az lovagiságról

_

Ár: 2500 Ft

Előrendelhető: IGEN (előrendelés módját ld. itt!)

Megjelenés: 2012 .május  (Aktualitásokat ld. itt.)

Formátum: A/5. Ragasztott kötés. Színes fedőlap. Ff belív.

Terjedelem: 180 oldal

Szerző(k): - Raimundus Lullus (eredetileg 1260 k., katalán nyelven)

                  - William Caxton (1484-ben megjelenteti fordításban, Angliában)

                  - Pávay Tibor (kísérő tanulmányok és bevezetés)

Eredeti cím: - Libre qui es de l'ordre de cavalleria (R. Lullus)

                    - Ordre of Chyvalry or Knyghthode (W. Caxton)

Fordító és szerkesztő: Pávay Tibor (közép-angolból)

Lektor: Dr. Lovász Emese régész

Fontosabb információk, érdekességek: Raimundus Lullus (1232-1315), angolosan Ramon Lull, katalán író, lovag, filozófus. Az ún.  lullizmus atyja. Műveit latinul, katalánul, okszitánul és arabul szerzi. Igazi középkori polihisztor, misztikus írásai és matematikai elméletei egyaránt máig hivatkozottak. Nagy hatású és termékeny szerző, itt közreadott kézirata azonban napjainkra kevésbé ismert, miként lovagi múltja sem igen köztudott. (Filozófus körökben és a matematikatörténészek előtt sokkal inkább többször is újrafogalmazott, átdolgozott Ars Magna-ja nevezetes.) Intertextuális megfontolások igazolni látszanak, hogy a mű tartalma a középkori keresztény Európában igen széles körben ismert lehetett. Ennek fényében a mű a három legjelentősebb, fennmaradt s hivatkozott lovagi kézirat egyike. A később keletkezett, lovagsággal foglalkozó művek az itt leírt lovaggá avatási szimbolikát s szépen kifejtett lovagi bölcseletet rendre ismétlik, ill. ismerni látszanak. Első, fennmaradt angol nyelvű fordítása 1484-ből való, William Caxton tollából. Az egyik első angliai ősnyomtatvány ez a könyv, művelődéstörténeti jelentősége aligha túlbecsülhető.

A fordítás nem a mai angol nyelvű kiadásokból történik, ill. történt. A londoni British Library kutatói engedélyt adott az egyik eredeti, általuk őrzött, majd félezer éves (!) angliai ősnyomtatvány vizsgálatára s magyar nyelven való közreadására a fordítónak. Természetesen igyekszünk ezen egyedülálló s megtisztelő lehetőségnek s feladatnak a lehető mértékig megfelelni, s kötelességszerű elhivatottsággal s precíz fordítói alázattal igyekezni visszaadni a középangol nyelvezet gazdagságát, egyben a mű bölcseleti élének pallérozottságát. (Hiszen magyar nyelven a hazai eszmetörténeti kutatás számára ez a kultúrtörténeti gyöngyszem eleddig hozzáférhetetlen volt.) 

A szerzőről: Lull fiatalon a lovagi tornák kedvelt résztvevője, a női nem rajongója. Udvari verseket is ír. 1263-ban azonban spirituális látomásokat él át. Ennek hatására gyökeresen megváltoztatva életét, a világi (és családi) dolgoktól a szellemi élet és a tudományok felé fordul. Kilenc év elmélyült tanulásra adja fejét. Rengeteg nyelvet elsajátít, majd hosszú utazásra indul szerte a keresztény Európában. (Tervei között szerepelt pld. a Magyar Királyságban is iskolát alapítani.) Összességében több mint negyedezernyi rövidebb-hosszabb műve ismert. A mű keletkezése érett lovagi korszaka végéhez, leginkább a "spirituális fordulat" környékére datálható.

Lull úgy gondolta nagyszabású Ars Magna-ja (többször átdolgozott fő bölcseleti műve) megalkotásakor is, hogy könyvből, puszta logika útján a világ összes nyelve, ismerete elsajátítható, ill. általa minden kérdés megválaszolható, mindenki (vallásra s származásra való tekintet nélkül) számára. Így talán nem meglepő, hogy a lovagságról összeállított jelen értekezése is hasonlóan nagyszabású célokat tűz maga elé: a lovagság kicsiny, de minden lovag számára olvasható, érthető s oktatandó kézikönyvét összeállítani.

Rövid tartalmi ismertető: Talán Lull könyve áll legközelebb a klasszikus értelemben vett, sokszor hivatkozott de egységes szerkezetbe igazából soha nem foglalt s foglalható ún. lovagi kódex ideáljához. E katalán lovagi történetben egy ifjú, kinek minden vágya hogy lovaggá legyen, több társával egy távoli nemesi udvarba tart, ahol lovagi játékokat rendeznek, és az uralkodó a hírek szerint sokakat lovaggá kívánna ütni. Ám útközben elbóbiskol, s lova elválva a többiektől ismeretlen útra viszi. (Allegorikusan értelmezve letér a lovaggá váláshoz vezető útról, elveszítve a járt ösvényt.)  Egy tisztáson ébred az ifjú, lova hátán, ahol váratlan összetalálkozik egy ősz szakállú, tiszteletreméltó, bölcs remetével. Közös gyepre telepedve, az ifjú elmondja mi járatban is van, s hogy elvesztette az utat, nem is tudja hol van, s igen kétségbe van esve hogyan is fog így lovaggá válni, ha nem juthat el az udvarba. A remete azonban megvigasztalja. Kis könyvet vesz elő csuhájából, mondván ebben bízvást minden dolog le van fektetve mit a lovagságról, a lovaggá válásról s a helyes lovagi életvitelről tudni kell s érdemes. (Ez ugyancsak allegorikusan a korszak királyságonként, sőt azon belül esetenként is igencsak nagy eltéréseket, esetlegességeket s egyenetlenségeket mutató lovagi nevelési gyakorlatának s bizonytalan talajú, igazából kidolgozatlan elméletének nyílt kritikájaként értelmezhető egy bölcselő, biztos elméleti talajt vágyó s szerető szerzőtől - hiszen a kerettörténetben szereplő bölcs remete kétségtelen Lull írói alteregója.) Elbeszéli továbbá, hogy korábban ő maga is nemes lovag volt, mielőtt önként a remeteéletet választotta volta, a világtól elvonulva. A továbbiakban a mű e kis könyvecskét ismerteti, irodalmi szinten végezve el a beavatást. A mű jól szerkesztett, s igen információ-gazdag. Összesen nyolc kisebb fejezetre tagolódik. Igyekszik a lovagság minden fontos kérdéséről (egy bibliai alapú fiktív kialakulás-történetet is beleértve) szólni, kifejezetten nevelési céllal. A mű nemcsak a középkorban lehetett ismert s népszerű, de ma is jó szívvel ajánlható mindazoknak, akik meg kívánják ismerni s érteni a lovagi rend, a lovagság mibenlétét, mentalitását, kulturális és morális örökét.

Kedvcsináló idézet a műből:

 

Itt kezdődik tartalma nevezett munkának:

 

''Könyv az lovagi rendről és az lovagiságról''

 

Ramon Lull által

 

Istennek tekintélyes és magasztos dicsőségére, ki ura és legfőbb királya minden égi és földi dolgoknak, kezdjük el ezen könyvet az lovagi rendről, kiemelve Istennek, a Mindenható Fejedelemnek fontosságát, ki uralkodék a hét égitest felett, és megalkotva az égi rendet, ereje és hatalma vagyon kormányozni és rendelkezni e világi és földi dolgok felett. És hasonlóképp a királyok, hercegek és nagyurak felett, kiknek pedig hatalma és uralma kell legyen az lovagokon. És az lovagoknak, kiknek hatalma és uralma kell legyen az emberek tömegén.

 

 

Ezen könyv nyolc fejezetet tartalmaz

 

 

  1. 1. Az első fejezet elmondja, hogy egy remetévé lett lovag miként hagyta meg egy fegyvernöknek a lovagág szabályait s parancsolatait.

  2. 2. A második fejezet elmeséli a lovagság eredetét.

  3. 3. A harmadik fejezet a lovagi szolgálatról szóla.

  4. 4. A negyedik fejezet azon próbákat ismerteti, melyet egy fegyvernöknek teljesítenie kell, hogy a lovagi rendbe emeltethessék.

  5. 5. Az ötödik fejezet elmondja, hogy egy fegyvernök mily módon nyerheti el a lovagságot.

  6. 6. A hatodik fejezet a lovagi fegyverzet darabjainak jelentőségét ismerteti.

  7. 7. A hetedik fejezet a lovagsággal vele járó szokásokat taglalja.

  8. 8. A nyolcadik fejezet azon erényekről szól, melyeket egy lovagnak követni kell.

 

És így ér véget e lovagi könyv tartalma

 

 

Első könyv

 

Itt következik tárgya és lényege könyvünknek. Az első fejezet elmondja, hogy a jó remete miként hagyományozta a fegyvernökre a lovagság szabályait, rendjét.

 

 

Volt egyszer egy ország, s benne egy bölcs lovag, ki igen sok ideje tartotta már a lovagi rendet. Nemesi erővel és nagy bátorsággal, kalandok során mutatott bölcsességével, edzette testét háborúkban, viadalokban, tornákon. Sok összecsapásban vett részt, sok nemes győzelmet aratott. Mivel szívében látta s megérezte, hogy már nem sokáig élhet, ő, ki oly hosszú időn át természete szerint az elmúlás közelében élt, a remeteélet magányosságába vonult.

 

Hogy természete életkorával megváltozott, és sem ereje sem készsége nem volt már hogy fegyvert forgasson miként az szokás volt, így örökségét és javait gyermekeire hagyta, és lakhelyül magának egy nagy, vízzel és különféle gyümölcsöket termő magas fákkal teli erdőséget választott. Így menekült el a világ elől, minthogy teste, melyben őreg éveit töltötte, erőtlenné lett. Hogy így elvesztette azon dolgok becsületét, melyekben kalandjai során hagyományosan oly elöl járt, ugyanezen lovag a halálról kezdett el gondolkodni, elmélkedve e világból kivezető s ama másikba átvezető útján, és a mi Urunknak az Ítélet Napjáról szóló igazán félelmetes tanításán.

 

Ugyanezen erdőségben volt egy szép kis tisztás, melyen egy gyümölcsökkel teli fa állott. Az erdei lovag itt élte életét. Ugyanezen fa alatt volt egy szép, tiszta forrás, mely öntözte és táplálta a teljes tisztást. Ugyanezen helyre a lovag szokása szerint minden nap eljött imádkozni és dicsérni a Mindenható Istent, köszönetet mondva néki mindazon tiszteletre méltó tettekért, melyeket e világban élete során megcselekedett.

 

 

A fegyvernökről, ki elvesztette a lovagság elnyeréséhez vezető utat

 

 

Egy erős tél beköszöntekor történt, hogy egy igen nemes király, ki bölcs volt és jó szokásokkal teli, követeket küldött sok nemesembernek szerte, mivelhogy igen nagy udvartartása volt. Minthogy udvara igen híres is volt, így történt, hogy egy fegyvernök is elindult hozzá azzal a szándékkal, hogy ott végre lovaggá válhasson.

 

Egyedül utazott, lovagolva. Úgy esett, hogy útja során elaludt lova hátán. Alvás közben túl messzire lovagolt, és poroszkája* letérve az útról a remetelovag erdejébe tévedt. Az erdőben igen hosszan léptetve épp akkor ért a forráshoz, mikor az erdőben élő lovag szokásos bűnbánata végett odaért és Istenhez kezdett imádkozni, megszabadulandó a világi hívságoktól*, miként azt mindennap cselekedte

 

A találkozás

 

Mikor a fegyvernök odaért, a remete abbahagyta imáját, és a fa árnyékában a tisztásra telepedve egy kis könyvet vett ölébe, s csendben olvasni kezdte azt.

 ....