Fiore dei Liberi

Harcnak virága

 

Ár: 4600 Ft

Külön rendelhető Dvd: + 2000 Ft

Előrendelhető: IGEN (előrendelés módját ld. itt!)

Megjelenés: 2013. május

                      (Aktualitásokat ld. itt!)

Formátum: A4-es, óriás formátum! Rag. kötés, színes fedlap, Ff belív.

Terjedelem: 170 oldal

Szerző(k): - Fiore dei Liberi (1409)                 

                  - Francesco Novati (fascimile kiadja 1902-ben)

                  - Farkas Zsolt (rekonstrukciós videók)

                  - Pávay Tibor (kísérő tanulmány, bevezetés, rek. videók)

Eredeti cím: Flos Duellatorum

Fordítók: Farkasné Holzmann Helén, Pávay Tibor

Szerkesztő: Pávay Tibor

Lektor: Még kiválasztás alatt.

_

Fontosabb információk, érdekességek:

A rekonstrukciós Dvd elkészítésében az A.U.L.E. és az

Ars Ensis Lovagi Kör és Kardvívó Iskola Egyesület szorosan együttműködik!

Rövid tartalmi ismertető:

Összeállítás alatt

(Pontos tartalomjegyzék várható!)

Kedvcsináló technikák a műből:

fascimile oldal a hat alábbi technikával

(kattintásra nagyban nyílik meg)

A fordított oldalt HAMAROSAN ld. itt!

Kedvcsináló részletek a Dvd-ről:

 

FIORE, 1. pusztakezes fogás

FIORE, 2. pusztakezes fogás

FIORE, 3. pusztakezes fogás

FIORE, 4. pusztakezes fogás

FIORE, 5. pusztakezes fogás

FIORE, 6. pusztakezes fogás

FIORE, 8. pusztakezes fogás

 

(A Dvd-n s a honlapon közzétett rekonstrukciós elnevezések csak ajánlások. Egy egységes s hivatkozható magyar nyelvű terminológia kiépítését szolgálják. Az eredeti műben s a nyomtatott fordításban nem szerepelnek. Ill. az utóbbiban csak függelékként.)

 

 

További írások, cikkek honlapunkon e témában:

 

 

 

 

Kedvcsináló fordításidézet a műből

...

Itt kezdődik[1] e bajvívásról[2] és harctéri küzdelemről[3] szóló mű, a Harcnak Virága[4] páncélban és a nélkül, lovon és gyalogosan, melyet én, az ausztriai Cividale aquileai egyházmegyéjéből származó Fiore[5] dei Liberi írt, a Liberi nemesi házból való Benedetto úr sarja.

A friulanoi Florius dei Liberi, Benedetto úr fia az ausztriai Cividale[6] aquileai egyházmegyéjéből jó egészséget kíván hát az Úr nevében és vágyaik beteljesülését mindazoknak, kik meg akarják tanulni, hogyan forgassák a fegyvereket úgy gyalogosan, mint lóháton. Minthogy fiatalkorom óta természetes módon vonzott a küzdelem, szorgalmasan gyakoroltam, hogy e művészet minél több ágát elsajátítsam, karddal, tőrrel, lándzsával, és nem kevésbé fegyvertelenül, gyalogosan és lóháton. Istennek hála, minden tudásomat különböző szakavatott mesterektől, itáliai és germán tanokból nyertem, valamint fejedelmektől, hercegektől, grófoktól, sokféle helyről és provinciából, és mindenekelőtt ’a suvenoi’-nak mondott Johannes mestertől[7], ki a metzi egyházmegyében toblemi Nicholai mester tanítványa volt.  Hogy e harci tudás, mely oly jó szolgálatot tehet háborús és zűrzavaros időkben a hozzáértőknek, ne vesszen kárba, felhagytam a mindennapos küzdelmekkel. Elhatároztam, hogy összeállítok egy könyvet e pompás művészet leginkább hasznos és kifinomult elemeiről, különféle képekbe és példákba oltva a támadás, védekezés és kitérés metódusait, úgy fegyverrel mint pusztakézzel[8]. Minden nemes eszű ember kincsként szeresse és vigyázza hát e művet, s ne terjessze azt az egyszerű emberek között, kiket a Menny lassú észjárásúnak és tompáknak teremtett, nehéz munkára, mint a teherállatokat. Távol kell tőlük tartani e becses tudást, és a királyok, hercegek, fejedelmek, bárók, udvariak és más párbajképes emberek körében terjeszteni, hisz „a császári fenséget nem csak a fegyver adja”.[9]

Senki ne gondolja, hogy hibás vagy téves dolgok állnak e munkában, mivel a félreértéseket elkerülendő csak olyan fogásokat jegyeztem le, melyeket magam alkottam, vagy tanultam.[10]

 

Kezdjük hát hozzá munkánkhoz a Mindenható segítségével, kinek neve századok óta áldott és dicsért. Ámen.

 

Újabb előszó[11]

 

Az ezernégyszázkilencedik év[12] februárjának 10-edik napján kezdtem el művemet[13] én, a Liberi házból való Premariacco-i[14] Benedetto úr[15] fia, Fiore dei Liberi az ausztriai Cividale-ból[16], a fegyveres és a test-test elleni harcról, melyben benne foglaltatik a lándzsa-, a bárd[17]-, a kard-, és a tőr használata, a gyalogos és lovas birkózás, a páncélos és vértezetlen küzdelem, valamint egyéb harci dolgok. Mindezeknek egymás után mutatjuk majd be ellenszereit, együtt a visszatámadásokkal.[18]

Ezen értekezésben benne rejlik minden tudásunk és akaratunk, mit több mestertől, tanítótól és fegyverforgatótól sajátítottunk el, különféle provinciákban élő fejedelmektől, hercegektől, márkiktól, grófoktól, lovagoktól, fegyvernököktől[19]. S persze mire magunk jöttünk rá, az is.

,,,


 

[1] A bevezető latinul íródott, feltehetően azzal a szándékkal, hogy az egyebekben olaszul (a nép nyelvén) írott munka a műveltebb nagyközönség igényét is kielégítse. Az sem kizárható viszont, hogy ez a mű egy korábbi (latin nyelvű) változatából átemelt bevezető. (Hiszen a jelenleg ismert és fennmaradt négy kézirat közül is az egyik eleve latin, s ezek mellett több elveszett kéziratváltozat létezett.)

[2] A ’duellandi’ egyértelműen szabályozott bajvívást, és nem harctéri küzdelmet jelent.

[3] A ’dimicandi’ kifejezetten a csatatéri élet-halál harcot jelöli. Vagyis Fiore művét mind párbajra, mind csatatérre készülőknek egyaránt szánta.

[4] A terminus arra utal, hogy a harc művészetének, tudományának (l’arte d’ armizare ill. scientia d’armizare – e terminusok a Getty és a Morgan verziókban többször is visszaköszönnek, pld. Getty f3r, f3v, f4r., Morgan f1v.) színe-javát, azaz virágát tartalmazza a mű. A címet azért fordítottuk ebben a formában, mert egyik legkorábbi (már verses) magyar nyelvemlékünk, a Leuveni Kódexben ránk maradt 13. századi Ómagyar Mária-siralom híres soraira - „Vylag uilaga - viragnak uiraga” – rímel. Feltételezhető tehát, hogy amennyiben a középkori Magyar Királyság valamely képzett, pallérozott fegyverforgatója (lovagként, testőrként, zsoldosként) e művel vagy a benne foglalt tanítással találkozott, úgy ő maga is ezt az alakot használhatta. Tekintettel Nagy Lajos király itáliai hadjárataira ill. kapcsolataira (s az ott maradt nagy számú magyar zsoldosseregre), valamint Fiore mester feltehetően több évtizedes iskolaszerű harcoktatói munkásságára, e találkozás igencsak valószínű. Fiore maga írja pld. a Getty vetzió előszavában, hogy Francesco (avagy Azzone) de Castelbarco nevű tanítványa párbajban legyőzte Giovanni Ordelaffi (1355–1399) neves zsoldosvezért (’condottiere’). (Vagyis jóval 1410 előtt Fiore mester már javában tanítványokat oktatott.) Akit 1387-ben pedig az a Sir John Hawkwood (1320–1394) győzött le a neves Castagnaro-i ütközetben, ki az oklevelek tanulsága szerint közvetlen a híres magyar lovag, Toldi Miklós (Nicolaus de Thodi) előtt vezette a Fehér Társaság (’White Company’/’La Compagna Bianca degli inghilesi’/’Alba Comitiva’/’Alba Societas’) névre hallgató többnemzetiségű (idővel főként angol-magyar fegyveresekből álló), méltán rettegett zsoldossereget.

[5] A ’Fiore’ keresztnév jelentése: virág. Ezért érthető, hogy itt latinosan ’Floriumnak’ (ill. a következő mondatban ’Floriusnak’) nevezi magát az egyező értelmű ’Fiore’ helyett. (Ezen egy esetben főként közismertsége végett a Francesco Novati által bevezetett, olaszos ’Fiore’ változatot megtartottuk.) Kérdés persze, hogy ez tudatosan felvett allegorikus álnév, vagy a szerző valódi neve.

[6] Feltehetően az újabb előszóban is említett Cividale del Friuli-ra utal a ’ciuidato’ alak.

[7] A pontos alak: „Johane dicto Suveno”. A Johannes olasz alakja a Giovanni, mely nem szerepel az eredeti kéziratban, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy olaszul így nevezték meg a mestert (Novati ezt az alakot használja mikor olaszra fordítja. A nem az eredeti latin forrásra visszamenő olasz és angol fordítások ill. továbbfordítások ezt rendre kritikátlan átveszik.). A ’suveno’-t szokás álnévnek, vagy merészen a ’sváb’-nak fordítani (utalva ezáltal Fiore-nak Johannes Lichtenauer-rel feltételezett tanítványi kapcsolatára). Valószínűbb azonban, hogy mint arra Matt Galas is rámutatott, az észak-olasz Bergamo-tól nem messze fekvő Suveno nevű helységre (mint a mester szülőhelyére) történik itt utalás. 

[8] Az ’armiger’ fegyverest, míg a ’pugil’ öklözőt jelent.

[9] Az idézet lényege: attól, hogy fegyvert fog valaki, még nem lesz nemes. Ezt a latin idézetet - "Imperatoriam mayestatem non sollum armis decoratam" - a legtöbb modern fordítás valamiért elhagyja, pedig a forrásszövegben szerepel. A formulát amúgy hasonló formában több klasszikus latin auktor is használja (talán elsőként a VI. században I. Justinianus az Institutes-ben), vagyis Fiore is átvette, idézi. (Pld. a dél-francia Saint-Antonin-Noble-Val középkori múzeumában található egyik szobron a következő formában szerepel az idézet: „Imperatoriam maiestatem non solum armis decoratam sed etiam egibus oportet esse armatam vt vtrvmqve” – vagyis „A császár fenségét nemcsak a fegyverek ereje kell megadja, de az igazságosságé is!”)

[10] Szó szerint kb.: „láttam és kipróbáltam”.

[11] Szó szerint: „Alter Prologus”. Ez már olasz nyelven íródott a közérthetőség végett.

[12] XIII. Gergely pápa 1582. évi naptárreformja okán mai időszámításunk szerint ez a dátum 1410-nek felel meg. (A pápa rendelete előtt az évek a korábbi Julianus-naptár szerint márciusban kezdődtek. Vagyis 1409 februárja e szerint az év záró hónapja volt. A naptárreformot követve ez a hónap azonban visszamenőlegesen 1410 második hónapjának felel meg.)

[13] Fiore saját műfaji megnevezése: traktátus (’tracta’), vagyis értekezés.

[14] Premariacco Udine provincia része.

[15] A ’messer’ (mely a forrásban rövidített, ’meß’ alakban szerepel) formula jelent urat és mestert is egyaránt.

[16] A pontos alak a forrásban: „fior furlano de’ iliberi de Ciuidal dostria”. Cividale del Friuli Észak-Itáliában, Udine közelében található. Korábban az osztrák hercegséghez tartozott, de akkor is elsősorban olasz nyelvűek éltek benne. 1420-ban lett a Velencei Köztársaság része.

[17] Az ’azza’ itt egyértelműen nem a csatabárdra vagy az alabárdra, hanem a magyarul (a tompább vége okán) harci kalapácsnak nevezett fegyverre utal (mely a kódexben is megtalálható). Ennek rövidebb változata a csatacsákány. Itt azonban az eredeti szöveget követve a ’bárd’ kifejezést megtartottuk.

[18] A ’remedij’ leginkább ellenszert-, a ’contrarij’ inkább viszonttámadást- jelent A szerző tehát már a bevezetőben jelzi, hogy nem elsősorban a direkt támadó technikák megtanítására helyezi a hangsúlyt (pusztakezes ütések, rúgások, lefogások, elsőszándékú szúrások, vágások, csapások), hanem az ezek elleni reakcióra. Ez némileg különbözik a nagyjából egykorú Lichtenauer-i német vívótradíció alapelveitől. Ez a fajta kontravívás (pusztakéz esetében mondhatnánk: kontrabunyó) azonban nem gyengesége, hanem karakteres sajátsága a műnek. Valószínűsíthető, hogy a direkt támadó fogásokat, fegyverfogásokat már eleve tudottnak vette, ill. a védekezés metódusaiba oltva tanította. (Persze sok ellentechnika ezzel együtt direkt technikaként is remekül működhet pld. a pusztakezes dulakodás esetében.)

[19] A felsorolásban közvetlen a ’Chaualieri’ (lovagok) után következő ’schuderi’ szó szerint kb. pajzshordozónak lenne fordítható. (A latin ’scutum’, am. pajzs gyökre visszamenve.) Egyértelmű, hogy a felsorolás rangsorban történik. Ezért áll közvetlen a lovag után a (lovagot nemegyszer tanítványként szolgáló) fegyverhordozó, melyet a többi címtől eltérően már kisbetűvel ír a szerző.