Fiore dei Liberi: A dulakodás 7 szabálya

Középkori készségfejlesztés a Mestertől

 

Megjelent a Nyugati Harcművészeti Folyóirat (Journal of Western Martial Arts) 2002-es számában

Peter Kautz tollából

 

Magyarra fordította: Pávay Richárd

 A fordítást lektorálta és javította: Pávay Tibor

 

A fordítás a szerző, a fordító és a Pávatoll Középkorász Műhely szellemi tulajdonát képezi!

All rights reserved! ©

 

1410-es Flos Duellatorum (Harcnak Virága) című könyvében Fiore azt írja, hogy az ő idejében „1000 emberrel találkozott, akik mesternek nevezték magukat; de még ha képességeik összeadódnának sem lenne 4 jó tanítványod, nemhogy egy Valódi Mestered”. Valamint, hogy élete végén azért írta meg könyvét, mert egyszerűen senki sem volt körülötte oly képzett, mint ő, s aki több technikát tudott volna nála. Ha megvizsgáljuk az ősi kéziratot, alighanem igazat kell, hogy adjunk neki. Egyetlen más kézirat sem vonultat fel ilyen sok világos technikát ilyen széles fegyverskálával. Ha Talhoffer összes kéziratát egybe raknánk, talán akkor kapnánk olyan vastag kötetet, mint Fiore-é. De egy önálló irat sem összemérhető vele.

 

Fiore írja, hogy „… néhányan azt fogják gondolni, hogy összekevertem a hasznos és a haszontalan technikákat, de nagy hibát követnek el, hiszen én csak azokat írtam le, amiket én magam láttam, használtam, vagy alkottam, és kihagytam a bizonytalanokat.”

Ezek ugyanazok a technikák, amiket használva sok embert ölt meg háborúkban, és számos halálos párharcban. S nem a későbbi kéziratok „spekulációs” technikái, melyek írói távolról elkerülték az ilyen brutális életet.

 

Bár rengeteg technika van a kéziratban, Fiore utasításokat ad a hatékony harchoz szükséges gondolkodásmódról és a fejlesztendő készségekről is. Munkájának ezen aspektusa nem eléggé feltárt, így félő, hogy sokan csak úgy tekintenek Fiore mesterművére, mint önálló „trükkök” forrására, amelyek megfelelő elmélet és készségek nélkül működésképtelenek lehetnek. Ezen aspektusokat megvilágítandó tekintsünk át néhány alapgondolatot a Flos Duellatorum szövegéből.

 

Az első dolog, amit érdemes tárgyalni, az a 7 szabály, melyet a Dulakodás Művészetének (avagy a birkózásnak) részeként tanít. Ő egyszerűen azt mondja, hogy a dulakodáshoz 7 dologra (szabályra) van szükségünk. Ezeket a következő kulcsszavakkal illeti: Erő, Láb és Kéz Gyorsasága, Fogások, Törések, Kötések, Ütések és Sebesítések. Fiore figyelmeztet, hogy óvatosan gyakoroljuk ezeket a technikákat, de valódi élet-halál harc során ne fogjuk vissza magunkat. „Senki se nézzen jóindulattal szembe ellenségével.”

 

A kulcsszavak felsorolásán túl Fiore nem fejti ki, mit is jelent és miként gyakorolandó e 7 „szabály”. Ez okból egyenként tárgyalom e szabályokat, tisztázandó azokat, és igyekezvén ötletet adni, hogyan egészíthetjük ki általuk edzéseinket.

 

Erő

 

Bár nyilvánvalónak tűnhet, hogy erősnek lenni jó dolog egy harcos számára, sokan átsiklanak e tény fölött a gyakorlások során. Sokszor hallani, hogy „a méret és az erő nem számít, hogyha jó a technikád” és a fegyvereknél ez úgy-ahogy igaz is lehet. Másrészt viszont hogyha „a technikai tudás közel azonos, akkor az esélyek a nagyobb, erősebb személy felé billennek el.” Példaként képzeld csak el, hogy önmagaddal kell harcolnod, de e másik „éneden” 20 fontnyi extra izomköteg van. Még mindig úgy gondolod, hogy az erő nem számít?

 

Az állóképesség a harcos erejének másik komponense, mely nélkül nem lehet harcolni. Van egy régi mondás, miszerint „a fáradság mindnyájunkat gyávává tesz”. A (szabad) birkózás jobban igénybe veszi és fejleszti az „egész test” állóképességét, mint bármely aerobik gyakorlat.

 

Az Erő egyenletének harmadik összetevője a (minél nagyobb) sebesülés okozásának képessége. Gicamo DiGrassi, egy későbbi olasz mester (1594) azt írja, hogy minden harc kimenetele az Erőn és az Ítélőképességen múlik. Ő úgy definiálja az Erőt, mint a „sebesülésokozás” képességét, és nagyvonalakban ez a dolog kulcsa. Fontos tudni, hogyan kell keményen, gyorsan, és a fegyver (legyen az bár maga az emberi test) legteljesebb kihasználásával ütni.

 

Láb és Kéz Gyorsaság

 

Kell a jó lábmunka, az egyensúly és a fürgeség. De elengedhetetlen a kezek és a reakciók gyorsasága is az egész test irányításához. A nyugati (harci) művészetekben a kéz rendszerint előbb mozdul a testnél, növelendő a sebességet, de amikor az ütés talál, az egész test támogatja, hála a jó lábmunkának és időzítésnek. A testtel való kitérés is hangsúlyos, elősegítendő az egyidejű (viszont-) ütést, direkt védekező blokkolás nélkül.

 

Fogások

 

Képesnek kell lenned megragadni és irányítani az ellenfelet. Mielőtt feszítő, törő vagy dobó technikákat alkalmaznál, kontaktusba kell kerülnöd az ellenfeleddel. Hogy mi irányítsunk, tudni kell, hol és hogyan kell megragadni az ellenfelet, hogy az a leghatékonyabb legyen. Vannak specifikus pontok a testen, amiket ha megnyomnak, meghúznak, vagy megcsavarnak, befolyásolni lehet az ellenfelet, kibillentve az egyensúlyából, vagy épp megdobva azt. A megragadás erőssége egy másik fontos, és gyakran elhanyagolt téma.

 

Törések

 

Ha megragadtad az ellenfeledet, számos módon megtörheted végtagjait. Ezeket kezdetben ízület-feszítő technikákként tanítják, de harcban a test teljes erejét kihasználva eltörhetjük a megragadott részt. Bemutatásra kerülnek törések az ujj, a csukló, a könyök, a váll, a nyak és a gerinc ellen, valamint törő rúgások, melyek célja az ellenfél térde, sípcsontja, bokája, vagy a lábfeje.

 

Kulcsolások

 

Képesnek kell lenned arra, hogy lekösd az ellenfél kezét és karját, így ütéseket, dobásokat, feszítéseket, ill. lefegyverzést vihetsz véghez. Ez néhány harcművészetben „a kéz csapdába ejtéseként” ismert és magában foglal karhúzásokat, lefogásokat, átfogásokat és más közeli technikákat. Ezt egyesítve az ütő és lefegyverző képességgel, mi irányíthatjuk ellenfelünket, közvetlen érintkezve vele felismerve válaszlépéseit. A „kulcsolások” ismerete magában foglalja az ezekből való kibontakozást, és a fogásokból való szabadulást.

 

Ütések

 

Képesnek kell lenned úgy ütni, hogy megsebezd ellenfeledet. Ez magában foglal csapásokat ököllel, tenyéraljjal, alkarral és könyökkel, fejelést, térdelést, alsó rúgásokat és olyan „időtlen” technikákat, mint a szemkinyomás, szájtépés és hajhúzás.

 

Sebesítések

 

Ismerned kell a test létfontosságú pontjait és fegyverként alkalmazható részeit, melyekkel támadhatsz. A szemek, a fülek, az orr, a torok, a kulcscsont, a szegycsont, a gyomorszáj, az ágyék, a térdek, a sípcsont és a gerinc gyakori célpontok.

 

 

Felhasznált irodalom:

Francesco Novati, Flos duellatorum (1410): Il Fior di battaiga di mastro Fiore dei Liberi de Premariacco (Bergamo, 1902), Pisiani.Dossi Collection. (Fiore dei Liberi: Harcnak Virága; Ford.: Pávay Tibor. Kiadja: Pávatoll Középkorász Műhely, 2010)

 

A szerzőről: Peter Kautz a Harcművészeti Szövetség tagja (Alliance Martial Arts, Ithaca, NY, USA)

20 éve gyakorol különféle keleti és nyugati harcművészeti ágakat. Fekete övet szerzett a fülöpszigeteki Arnis harcművészetben (1991). Kung Fu Fekete Öves (1993). Tai Chi Chuan és Pa Kua Chang oktatói minősítéssel is bír. A nyugati harcművészetekben a középkori késtechnikákra és a pusztakezes dulakodásra fókuszált, Fiore dei Liberi, Tarhoffer, Marozzo és mások munkáira alapozva. Könyvet is írt e témában „Mani Contra il Courtilo - Hands Against the Knife" (am. „Kézzel kés ellen”) címmel, melyben Marozzo tanításával kapcsolatos kutatásait foglalta egybe.